Milyen masszőrt keres?

-

Hotelbesuch, Berlin

2017-10-09

Nagyon kiszolgáltatott tud lenni az egészséges férfiember, amikor hivatalos ügyben tölt néhány napot külföldön, a párjától, a szeretőitől és a hazai masszőrhölgyektől távol, amiről a hormonjai nem hajlandók tudomást venni.
Különösen súlyos a helyzet, amikor egy kiállításon hemzsegnek a szebbnél szebb hostessek: ott a csábítás nyolc órán keresztül és este meg vagy leiszod magad, vagy megkeresed a tévében a fizetős csatornát, meg a farkadat a paplan alatt.
No hát nekem egyik sem!

Olyan mélyre soha nem tudnék süllyedni, hogy érett férfiemberként a fantáziám segítségével önmagamat juttassam el a csúcsra, ebből a korból rég kinőttem.

A vásár területén volt egy újságosstand, lapaj szőke német fiúval, őt kérdeztem, hol hirdetnek a masszőrlányok . Ő kicsi értetlenkedés után kacsintott, majd a kezembe nyomott egy bulvárlapot és felhívta a figyelmemet a kulcsszóra: ez a hotelbesuch. Vagyis a hölgy (más esetben úr) kijön a helyszínre és a szállodai szobában szolgáltat.

RENGETEG ilyen tárgyú apróhirdetés volt a lapban.
A kínálatban mindenféle náció szerepelt, még sőne blonde ungárin is.
No ha már egyszer Németországban vagyok, csak nem állok neki 100 euróért magyar lányokkal szórakázni.
Kinéztem egy olyan ügynökséget, amelyik kínált afrikait, mexikóit, kínait, thait.
Az utóbbi jó lesz.

Szóltam a portán, hogy keresni fognak.
Kicsit aggasztott, hogy az erkölcsös németek hogyan kezelik az ilyesmit, de épp egy neccharisnyás, lakkcsizmás orosz bárisnya tett le némi pénzt a recepciósnak, mosolyogva rámköszönt, igazított egyet a sminkjén és kilibegett a szállodából, tehát nem lesz olyan nagy vaszisztdasz, hogy a magyar vendégúr thai hölgylátogatót fogad.

Felmentem a szobámba és vártam.
Kopogtak.
Ágrólszakadt, szerencsétlen kis muki volt az, hogy én kértem-e a masszázst.
Bezsebelte a 100 eurót, közölte hogy egy óra múlva visszajön és jó szórakozást kívánt.
Viel vergnügen! - ezt mondta, határozottan.

És belépett egy jelentéktelen külsejű, ferdeszemű hölgy.
Mosolygott és nem tudott semmilyen nyelven, csak annyit kérdezett: másszáá?
Igen, az.

Vetkőztetni kezdett, közben ő is leszórt magáról mindent.
Kis nejlonszatyorból himblimbi krémet vett elő, hasra fektetett, egy szál semmiben a fenekemre ült - éreztem a kis borostás puncit - és gyöntölni kezdett.
Kaptam már thai masszázst, szakszerűt is, meg azt a ciciset is, ez egyikre sem hasonlított, de jólesett az egésznapos üldögélés után.
Beszélgetni a nyelvi korlátaink nem tudtunk, mégis a szívembe zártam a buzgó leányzót és Rozikának neveztem el, mert volt egy ilyen nevű hölgyismerősöm és arra egyáltalán nem hasonlított.
Rozika bármit csinált a kis kezeivel, közben mindig csúszkált rajtam egy kicsit, ami az előbb említett alkatrésze miatt olyan volt, mint egy részleges szárazkefés masszázs, de közben egyre síkosabb lett. Ez biztos valami önkenős thai specialitás - vagy ha nem, akkor iszonyatosan jó pasi vagyok, akitől még egy hivatásos thai is beizgul.
Valamelyik biztosan!

Valahogy úgy esett, hogy amikor Rozika befejezte a hátamat, a fenekemet és a lábamat hátulról és a másik oldalamra lett kíváncsi, akkor egy antennaszerű kinövéssel is szembetalálta magát. Nagyon tetszett neki, nevetett, összecsapta a kezét, mondott valamit thai nyelven, majd azt hogy "möhteszt bumzen?" - szabatos fordításban ez nagyjából annyi, hogy "akarsz baszni?".

Még soha az életben nem kérdezte ezt így tőlem senki, de attól tartok, hogy mindig ugyanazt a választ adnám rá, mint amit a kis ázsiai tündérkének.
- NÓ!
Még mit nem!

Jelbeszédddel kéredzte, hogy akkor mi legyen?
Kábé olyan kézmozdulattal válaszoltam neki, amivel régen az asszonyok vajat köpülték.
Rozika kicsit csalódottan mosolygott, de megoldotta a problémát, aztán a kis szatyrához ugrott és nedves popsitörlőt vett elő, amivel eltüntette az összes olyan nyomot, amit nem a masszázs hagyott rajtam csípőtájon. Megtörölgette a kezét és aztán rámvetette magát és a fejét a vállamba fúrta.
 

Hej, ha tudtam volna thaiul, bizisten kiöntöm neki a szívemet, elmondom, hogy milyen nehéz az öregedő európai kecskék sora, az meg milyen lelketlenség a külföldi partnerektől, hogy a feleségeket-élettársakat nem hívják meg az ilyen kiruccanásokra. Meg azt is hogy milyen hülye kommenteket fognak írni ehhez a kalandomhoz is és valaki egész biztosan elmondja majd sokadszor, hogy te, kicsi Rozi, bizony nem masszőr vagy hanem kurva.

Nagyon hamar elrepült az óra, Rozikám három perccel a vége előtt hirtelen felöltözött és mire a kollégája bekopogott, újból jelentéktelen külsővel állt az ajtóban, összetette a két kezét és mosolyogva meghajolt.

A távozása utáni magányomban azon filóztam, hogy vajon nem csak álmodtam ezt az egészet?
Mindenesetre Berlint azóta jobban szeretem.

 

 

RoK