Milyen masszőrt keres?

-

Masszázs: a gyógyító érintés

2016-08-10

Eltűnődtünk-e valaha is a kezünkön, megnéztük-e és elgondolkodtunk-e azon, mi mindent valósítottunk meg a "kezünk munkájával"? A kezünkkel olyan művészetet is gyakorolhatunk, mely a közérzetünk szempontjából felbecsülhetetlen értékű. Aligha van kellemesebb annál, mint amikor szakértő kezek szeretetteljesen masszíroznak bennünket.

A kezek gyógyító erejének tudása olyan idős, mint az emberiség. Mielőbb inzenzívebben foglalkozunk az egyes masszázsfajtákkal és -technikákkal, tegyünk egy kis kitérőt ennek az ősi gyógymódnak a történetébe, ismerjük meg a gyökereit és a fejlődését a mai időkig. Már 5000 évvel ezelőtt bizonyíthatóan gyakorolták az érintéssel és a kézrátéttel törénő gyógyítást. Az arjuvédában -a hosszú egészséges élet több ezer éves indiai tanításában- a masszázs a számos terápiás eljárás egyike az öngyógyító erők serkentésére, a mély ellazulás előidézésére és a test salaktalanítására. A kínai gyógyászatban is nagy hagyománya van a masszázsnak, betegségek kezelésére és megelőzésére. A Krisztus előtti római és görög irodalom sok utalást tartalmaz, hogyan és mikor alkalmazták a masszázst az ókori Európában például sportversenyek előtt és után, gyógyulás során, fürdés után és mindenekelőtt terápiás eljárásként testi és lelki panaszokra, például emésztési zavarokra, légszomjra vagy búskomorságra. A görög Hippokratész számára, akit a nyugati orvoslás atyjánk tartanak, a dörzsölés és a gyúrás művészet volt, melyet minden orvosnak tudnia kellett. Később elsősorban a görög-római orvos  Galanus volt az, aki a feljegyzéseiben többek között nagyon pontos adatokat tett közzé bizonyos masszázstechnikákról és azok alkalmazási formáiról. A kereszténység elterjedése után mindenféle testi kontaktust hosszú időn kersztül megtiltottak, úgyhogy a gyúrás művészetének ősi tudása majdnem feledésbe merült. Csak a  16.századi írásokban találunk újra utalásokat a masszázs alkalmazására. A francia orvos, Ambroise Paré (1510-1590) olyan masszázsformát fejlesztett ki, melyet főleg a gyógyulási folyamatok támogatására használt. Még ma is utalnak óriási befolyására olyan fogalmak, mint a simítások (effleurage) vagy a gyúrások (pétrissage). Végül a 19.században a svéd gyógytornász Per Henrik Ling és a holland orvos , J.Georg Mezger nagy tekintélyhez juttaták a masszázst. A század végére a görög-római tradícióból származó "klasszikus masszázs" a nagy  terápiás sikerei miatt az orvosi kezelés fontos részévé vált. Az ezt követő időszakban egyre jobban finomították és fejlesztették a klasszikus masszázs technikáit. A klasszikus masszázs mellett ma már számos más masszázsformát is ismerünk. Ezek részben távol-keleti hagyományokból származnak, megint más masszázsok nyugati orvosok és a gyógymasszőrők tapasztalatain és felismerésein alapulnak.(pl.kötőszövetmasszázs, lábreflexzóna-masszázs)

Masszázs gyógyszerek helyett! Gyakran túlságosan hamar nyúlunk cseppekhez, tablettákhoz, amit a szabadon árusítható gyógyszerek állandóan növekedő forgalma is mutat. Pedig masszázzsal lényegesen csökkenthetnénk a gyógyszer fogyasztásunkat .

-LaM-