Milyen masszőrt keres?

-

Masszázs=megcsalás?

2018-02-20

Hol jártál, szívem?
- Semmi extra, drágám, csak erotikus masszázson voltam…

Te megmondanád?
Odaállnál a párod elé, hogy figyelj, szivi, ma találtam egy csajt, aki úgy bánt a farkammal, hogy csak kapkodtam a levegőt. Te ilyet nem tudsz, tizenöt év házasság után sem, bocsi.
Úgyhogy mostantól ez lesz, minden szombaton ott vagyok...

 

Vagy fordítva.

Édesem, ma kiderült, hogy a gyógymasszőröm a lábam között is tökéletesen tud masszírozni, az orgazmus fergeteges volt, úgyhogy holnaptól rendszeresen felfrissítem a házaséletünket nála, oké?

Szóval hogy is van ez?
Ez most akkor megcsalás vagy nem?
Ha igen, akkor el tudunk-e számolni a lelkiismeretünkkel?
Ha nem, akkor meg miért nem valljuk be?

Mások vagyunk és más a mércénk.
Van, akinek a megcsalás már ott elkezdődik, amikor párjával/házastársával való szeretkezés közben Brad Pitt  jár a fejében, hiszen akkor már a lélek másfelé kalandoz, bár a test még nem. Sokan pedig csak a megtörtént aktust tartják valóban hűtlenségnek.

Amikor az ember házasságban él vagy hosszabb távú párkapcsolatban, hajlamos belepunnyadni a körülményekbe. Az első években még aktívan örülnek egymásnak a párok, majd szép lassan eljutnak odáig, - egy-két gyerek, munkahelyi gondok és anyagi problémák után -  hogy egy tíz darabos óvszercsomag egy évig is elég. Ahhoz, hogy bizonyos dolgok működjenek, tenni is kell. Egy párkapcsolatban ez bizony két emberen múlik és ha nem történik semmi, akkor ellaposodik az egész. Nemcsak arról van szó, hogy heti háromszor elégítsük ki egymást, – bár ez csöppet sem elhanyagolható tényező - hanem mondjuk arról is, hogy minőségileg töltsünk együtt időt és esetleg még magunkat se hanyagoljuk el csak azért, mert már megkaptuk, amit akartunk.

A párok többsége azonban nem hajlandó a kisujját sem mozdítani azért, hogy újra működőképessé tegye kapcsolatát. De mégis mit tehet az a férj, akinek a felesége megelégszik azzal, hogy folyton rántott hús szagú a haja, a macinacinál többet nem képes magára kapni és a körme is töredezett az állandó sikamikálástól és krumpli pucolástól?  Vagy merre tegye meg a megfelelő lépést az a feleség, aki folyton a pocakos, sörszagú férj büdös zoknijain esik keresztül, ha hazaér és a miavacsi odaböffentésnél hosszabb kommunikációig nem jutnak el?

Ha az ilyen helyzetben élő  férj/feleség nem akar elválni, mert lehet, hogy így a kényelmesebb, elképzelhető, hogy rátalál valakire, aki egy kicsit kényezteti majd a testét, mondjuk, erotikus masszázs formájában. És talán nem is kicsit.

Ott lenni jó, élvezni jó.

De mi van azután? Jönnek az érvek és az ellenérvek, a saját magunkkal való küzdelem, vívódás, hogy most akkor szabad-e ilyet vagy sem (igaz, nem mindenki csinál ebből problémát, de talán az érzőbb, gondolkodóbb egyén megteszi):

Mivel maga a szeretkezés nem történik meg, sőt még az sem biztos, hogy orgazmus lesz a befejezés, nyugtathatja magát ezzel, hogy én bizony nem csaltam meg a másik a felemet. Megadtam magamnak azt, ami jár és amit a páromtól nem kapok meg már évek óta. Jól tartom magam, vannak igényeim, nem fogok remeteéletet élni.

No de kérem szépen, mégiscsak valaki hozzányúlt meztelen testemhez. Nemcsak hozzányúlt, hanem matatott a fenekemnél, a mellemnél sőt a lábam között is. Nemcsak hogy matatott, még örömet is okozott vele.
Élveztem.
Kaptam valami olyat, amit a férjemtől utoljára másfél évtizede.
Kicsi figyelmességet, meg a testem felfedezésének örömével fűszerezett érintést.

Na jó, de ezért én fizettem. És ha fizettem, akkor szolgáltatást vettem igénybe, a megcsalás pedig nem szolgáltatás, tehát oké, ez nem volt hűtlenség.

Kérdezgettem embereket, vajon megcsalás-e, ha erotikus masszázsra megy az egyik fél? A válasz egyértelműen igen  volt. Amikor felvázoltam az elhanyagolt férj/feleség esetét, már csak a hebegés-habogás maradt.

Szerintük nem a megfelelő embereket kérdeztem…