Milyen masszőrt keres?

-

Méregtelenítés fröccsel

2018-01-15

Hölgyolvasónktól kaptuk a következő sztorit:

A masszőzök internetes katalógusdájában csupán egy szem férfi kínálkozik, a hölgyek viszont  kitesznek magukért, ki mit tud alapon, mellét, popsiját, vagy szolídan a popsi alatt tíz centivel a szoknyából a lábacskákat, kétkezest, négykezest ígérve.

A pálmát mégis a lomi-lomi masszázs XIII. kerületi bajnoka  kapja, aki valamiért jóga mutatvánnyal hirdeti magát, jobb lábát  a mennyek felé tartja telibe a kamerával és hogy kiskorúak véletlenül se gondolhassanak rosszra, arcát gondosan kitakarva.

A belvárosi masszőz valszeg gerincferdüléssel maga is  valami gyógymasszázsra járhat, sárgadinnye formátumú kebleit olyan délcegen nyomogatja képzeletbeli orrom alá, hogy az előbb-utóbb hátfájáshoz fog vezetni. Szóval, felhozatal az van, kerületenként, masszázsfajtaként , sőt a budapesti masszőzök mellett már a pestkörnyékiek is felvonultak.

Szörfözök a masszőzök között, amikor eszembe villan: hát ember vagyok én? Mit akarok én itt? Hol van az a makulátlan, testi, szellemi felfrissülésre, töltekezésre vágyó homo sapiens, aki az állatvilágból kiemelkedvén maga teremti és alakítja sorsát, aki erkölcsi ítélettel bír?

Az asztalom alá süllyedtem szégyenemben, kezeim a billentyűzetet még felérték, de a monitort már csak egy kis tükörből tudtam kisilabizálni.  A lelki tisztulástól felvértezve lemondtam a lomi-lomi masszázsról, a tükröm-tükröm mondd meg nékem pedig az asztal alatt azt üzente, hogy még ránctalanító masszázsra sincsen szükségem, a lazulást meghozta a hűvös eső...Mi marad?

Méregtelenítő masszázs!

Akár kívül, akár belül, csak jól jöhet, bár eddig csak a belülről jövő alkohol ütötte méregtelenítést használtam embertársaim ellen. A hamvazószerdától húsvétig tartó böjttel mindig szimpatizáltam, ám a hamvazószerda eddig kimaradt az életemből. Így a böjt is, pedig a lakosság preventatív egészségmegőrzését figyelembe véve akár államilag bevezethetnék, s vele együtt és összefüggésben a böjt adót is.

Makulátlan tisztaság, kedves, fiatal, mosolygós hölgy fogadott a XII. kerületben közlekedő  villamos vonalán, miután kicseleztem a hallgatag 14-es ajtónyitó csengőjét.  Hódolattal adóztam a mellékhelyiségek mértéktartó eleganciájának, -  ami kreativitása mellett a figyelmes szemlélőnek azt is üzente, hogy a csempe foghíjait ötlettel, maradék csempékből pótolták, - mivel pénztárcám világéletemben csak aprópénztől duzzadt.

Semmi szégyenlősség, semmi tolakodás, a méregtelenítő masszázs halad a medrében.  Öt esztendeje tanulta és használja a különböző masszázs technikákat, a japán meridián és a yumeiho elemeit ötvözi, és mit tesz a véletlen, a yumeihot annál  a Kuti Szabolcsnál tanulta, akit  A nagy yumeiho ho ho címmel már megénekeltem.
Rákérdez, melyik a legfájdalmasabb területem, s válaszomra oda keni először a vérbőséget okozó, illata után valami paprikás krémet, s adja hozzá a magyarázatot is, idő kell, hogy felszívódjon a masszírozás előtt,  majd finom mozdulatokkal visszatér a talpamhoz. Lágyan masszíroz, azt mondja, nem hisz a nagyon erős terápiában, szerinte  ellenkező hatást is érhetünk el  vele. A csípőnél koncentrálódnak a máj és vese méregtelenítését segítő meridián pontok, ott hosszasan elidőz. A háttérben Enya zenéje, s én, aki pörögni turbo motor gyorsasággal tud, ám a lazításhoz előbb agyon kell ütni, kikapcsolok, átmegyek alfába, éber alvásba, vagy hívják bárminek, kinn is vagyok, benn is vagyok, mostmár nagyon boldog vagyok, énekelte  az LGT, és ugyanezt érzem, itt is vagyok, és mégsem, hallom, de közben alszom....világszám, virágszál!!!!

Egy óra pihenés, az idegrendszerem tuti méregtelenítette, az aranyos szöszi virágszál még vízhajtó fahéjas teával kínál, azután papírt cserélünk, én adom a nagyot, ő a kicsit, számla nélkül, remek hangulatban távozom.

Útközben a méregtelenítést szem előtt tartva ebédre négy banánt veszek, vacsorára sárgadinnyét. Meg egy kis csokit, mert energia az kell. No meg cigit, nehogy véletlenül valami feszültség miatt kibillenjek  ebből a remek állapotból. Ajaj! Az esti kocsmagyűlést aligha úszom meg a félméter hosszú fröccseim nélkül: egy deci száraz fehér négy deci szódával. Na, nem baj, legfeljebb megint visszajövök.

hihi