Milyen masszőrt keres?

-

Pánik a munkáltató farkától

2018-01-02

Megmondom őszintén: nagyon vártam már egy ilyen történetet, mert sok hasonlót hallottam masszőzöktől. Olyanoktól akik megmaradtak a gyógymasszázsnál és olyanoktól, akik később aztán beadták a derekukat.
A poszt szerzője még nem.
Lehet hogy ez így is marad?

Bevásároltam.
Na nem a Telekiről jöttem, még csak nem is egy plázából, csupán tanfolyamot vettem masszázsművészetből. Azt nem mondom, hogy ha mindezt előre tudom akkor menekülőre veszem a figurát, de bizony néha úgy tekintek a szép bizonyítványomra, mint a savanyú szőlőre.

Kezdetben ugyanis vala az energikus és céltudatos, távoli tervekkel teli nebuló, aki befizet a 10 hónapos masszázs tanfolyamra, ami idő alatt őt nem csak masszírozni tanítják meg rendesen gyakorlatban és elméleti oktatásban, de anatómiai, belgyógyászati, bőrgyógyászati ismereteket is szerez.
Mindez megvolt nekem, levizsgáztam, immár szakképesített masszőzként villámgyorsan vissza szerettem volna csengetni a képesítésem nem kevés költségét.

Így történt, hogy álláshirdetéseket böngészve beleszaladtam egy szépen fogalmazott ajánlatba: könnyen és gyorsan megközelíthető munkahely, jó jövedelem, barátságos légkör...
Másnap, mint meseország Dorothyja, el is indultam a sárgaköves úton, ami egy szépen berendezett és szakmai szemmel nézve is jól felszerelt masszázsszalonhoz vezetett.
Rövid várakozás után megjelent egy 50-es, nyálfolyatós, kopaszodó, pocakos férfi, aki miután átfutotta a szakmai bizonyítványomat arra kért, hogy kövessem őt egy masszázshelyiségbe, ahol gyakorlatban is bemutathatom a tudományomat.
Még rajtam volt a sapka-sál-kabát, miközben ezeket hántottam le magamról, addig ő is levetkőzött. Meztelenre.
Furcsa volt.
Nem a puhány teste, hanem a közvetlensége és abszolút nyíltsága, ahogy az egész helyzetet kezelte. Nopersze, futott át agyamon, hiszen ez nap nap után megtörténik vele, nyilvánvalóan már régen átesett a szégyenküszöbön, és ez az üdvözítő közöny egyszer engem is utolér.

Hasra vágódva várt engem, én pedig elkezdtem végezni a dolgom.
Jövendőbeli kenyéradóm kavicscsikorgás hangon társalogni kezdett velem, majd közben, mikor vállát masszíroztam, elkezdte tapogatni a combomat.
Kaján muréna-mosolyát nézve megállt az ütőm, és mielőtt rászóltam volna, megfordult az ágyon.
Hazai körülmények között nem vagyok az a zavarbajövős asszonynép, de kifejlett és érdeklődő szerszámát megpillantva pánikba estem.
Hát még akkor, mikor elkezdte ecsetelni, hogy mit szeretne, ha kezdenék ama testrészével!
Tiszta ideg lettem és remegve magamra kapkodtam a fontosabb ruháimat, és szó szerint kirántottam az ajtót, hogy hazarohanjak.

Kifelé siettemben láttam pár lányt az utamban, hirtelen ötlettől vezérelve gondoltam, felvilágosítom őket, hogy mibe is lehet csöppenni. Láss csodát, a második döbbenet ekkor ért: lesajnáló pillantással ugyanis azt mondták, hogy tudják ők ezt nagyon jól, mit nebáncsvirágkodok, mikor ezzel lehet pénzt keresni és különben is, majdnemhogy erről szól ez a szakma...

Csalódtam az egészben és kidobott pénznek tekintem a képzés költségét, mert azóta más területen helyezkedtem el, ahol a főnök nem veszi elő a farkát.
Meg más sem.