A masszőr SOHA nem kezdeményezhet

Mint szakmabeli, a masszőr szemszögéből tudom megvilágítani ezt a kérdést.
Ez valójában nem egy bonyolult dolog.

Kezdjük ott, hogy van egy igen éles határvonal.
A masszőrök pedig (most csak a férfiakra gondolok, ill. ezen belül is azokra, akik deklaráltan NEM szexuális célzatú masszázst végeznek), szóval a masszőrök ebből a szempontból két csoportra oszthatók.

Az egyik csoport tagjai átlépik ezt a határt kisebb-nagyobb gyakorisággal, a másik halmazban lévők pedig soha nem lépik át. Ha úgy tetszik, ezt vehetjük valamiféle erkölcsi, vagy morális biztosítéknak, ami az egyikben megvan, a másikban nincs.

Nekem az a véleményem, hogy mivel az ideális masszőr-páciens viszony -annak kellően intim volta miatt- a bizalmon alapul, egy igazi masszőrnek nem szabad visszaélnie a helyzetével, és nem lépheti át a fent említett határvonalat.
Magyarul: nem kezdeményezhet.

Ha megteszi, nyilván többször teszi, és lesznek is olyan vendégei, akiknél ez bejön, de a legtöbbjüknél ez inkább rém kellemetlen érzést okoz. Sokszor csak azért mennek vissza hozzá mégis, mert amúgy jó szakember, aki képes megfelelően kezelni a problémát, amivel felkeresték őt.

De akkor már ott a páciensben a feszengés, hogy "Úristen, mi lesz, ha megint próbálkozik, vagy célozgat?". Akárki akármit mond, ez káros és kerülendő.
De nézzük a másik oldalt.

Ha egy masszőr soha nem lépi át ezt a vonalat, akkor is keveredhet ilyen-olyan szexuális helyzetekbe, hisz gyakran előfordul, hogy épp a páciens kezdeményez, célozgat, vagy éppenséggel lerohan.

Hát ez azért alapvetően más kérdés, hiszen a páciens szabad akaratából kerül olyan helyzetbe, amely -hát hogy is mondjam?- a kezelés alternatív befejezéséhez vezethet.
Ekkor a masszőrnek kell eldöntenie, hogy mihez kezd mindezzel.
Még ekkor is vannak, akik szigorúan tartják magukat, és végül semmi nem lesz.
De néha bizony másképp alakul.

Na, innentől kezdve száz féle folytatás lehetséges.
Tapasztalatom szerint azonban, ha a páciens részéről indul el a dolog (a másikról nem tudok nyilatkozni), annak nem mindig van jó vége.
És vége alatt nem az aznapi véget értem, hanem a rövid- vagy középtávú hatásokat.
A kártyák kiterítése után, ha a páciens közeledése nem talál kedvező fogadtatásra, a szégyen miatt valószínűleg nem jön többé, ami akár érthető is.
Ha másképp alakul, akkor pedig az egész ugyanolyan, mint bármely viszony az életben, így vagy úgy továbbmegy, döcög, szárnyal, fáj, jó, véget ér, örökké tart, stb, stb, millió módja lehet.

De a Samantha esete a Sex and The City-ből post felvetése alapvetően arra irányul, amikor a masszőr kezdeményez.
Megjegyzem, ezt is lehet, de csak akkor, ha egyértelmű, bíztató jelet kap.
De ekkor már megint csak a páciens kezdeményezéséről van szó.

Összefoglalva: úgy vélem, hogy a masszőr nem kezdeményezhet, mert azzal súlyosan visszaél a helyzetével.
Pont.

Ezt aztán lehet takargatni mindenféle ócska dumával, de az meg inkább szánalmas, még ha sok páciensnél be is jön. Van úgy, hogy a páciens tényleg megtetszik a masszőrnek, és ilyenkor lehet is közeledni felé, de nem a masszázsasztalon, hanem előtte/utána, amikor már senki senkinek nincs kiszolgáltatva.

A post írójának tehát azt tudom javasolni, hogy nézzen önmagába.
Egészen biztosan nem bátorította a masszőrt?
Ha nem, és annak magatartása számára kellemetlen, keressen másikat.
Persze lehet, hogy nem bíztatta, de mégis bejön neki a közeledés, hát akkor tegyen belátása szerint. Csak azt mondom, hogy ha mindez mégis kellemetlen, nem kell ezt normálisnak (pláne általános jelenségnek) elfogadnia, lépjen ki belőle, vannak olyan szakemberek, akikre nyugodtan rábízhatja magát.

Ja, és aki a thai-masszázsról még a XXI. században is azt gondolja, hogy a legkisebb köze is van a szex-masszázsokhoz, annak tudom ajánlani a témában elérhető, könyvtárnyi nyomtatott- vagy internetes irodalmat. Nagyot fog nézni!