Apró jelek, hogy a másik hazudik

De mi viszi rá az embert, hogy hazudjon? Hány féle hazugság létezik? Hogyan ítéljük meg a "kegyes hazugságot", már ha egyáltalán létezik ilyen? A lexikonok szerint, nem minden hazugság esik egyféle erkölcsi megítélés alá.  Megengedett hazugságnak mondjuk, mikor valaki, hogy sokkal nagyobb bajt mástól vagy magától elhárítson, nem mond igazat. Persze óriási a különbség a notórius hazudozó, a hazudós és a füllentős között. Néha megérezzük, ha a másik nem mond igazat, vagy kicsit elferdíti a valóságot. A hazugság, a valótlanság állítása sok esetben ellenőrízhető, az igazság azaz a valóság ellenőrizhető tényeivel.  De rávezethet a testbeszéd is, vagy sok más gesztus is.

Néhány apró jel, ha a másik hazudik:Aki nem mond igazat, gyakran megérinti az arcát. Sokszor teszi a szája elé a kézfejét, sűrűn birizgálja az állát az ujjaival, vagy alig észrevehetően megérinti olykor-olykor a fülét. Mindeközben visszafogja a gesztusait, hiszen nem engedheti meg, hogy valódi érzései kiüljenek az arcára, vagy tükröződjenek a testbeszédén. Jó néhány hazudozó arcmimikája olyannyira óvatossá válik, hogy arcizma sem rándul. De ugyanilyen álarc a túlzó reagálás is, az extraszéles mosoly vagy a színpadias ajakbiggyesztés  A profi hazudozót nem leplezi le a tekintete, mert a szemét szinte mereven a partnerére szegezi.

"A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát", mondja a közmondás. Hát, ki-ki eldöntheti, akar-e kockáztatni.

-LaM-