Már fillérekért is házhoz mennek?

A gazdaság állapotáról szóló hírekből valószínűsíthető, hogy ez a jelenség egyenes következménye az emberek fizetőképessége csökkenésének . Ez pedig elsősorban olyan diszkrecionális kiadások visszafogására készteti az embereket, mint amit pl. a valódi masszázs jelent az átlagember felfogásában.  A kevesebb jövedelemből a fontossági sorrendek szerint elköltött pénzekből a masszázsra fordítandó kiadások már nem férnek be a keretbe.

A masszázs szolgáltatók száma pedig nő, többen gondolják megélhetési forrásnak, mint eddig.
Kereslet ugyan volna dögivel, csak a fizetőképesség hiányzik mögüle.

Ebben a nagyvárosban a masszőrök durván egymás alá kínálnak. Nem ritka, hogy az 1 órás frissítő masszázs ára  1500 Ft úgy, hogy a masszőr még házhoz is megy, pedig van saját erre a célra berendezett helye !

Mondhatnánk, hogy hurrá, működik a piac, a kereslet/kínálat törvénye kialakítja a tisztességes árat.
Erről persze más a véleménye a szolgáltató vállalkozóknak.

Többen abban a látják a kiutat, hogy a szakmában maradnak ugyan, mert más szakmát nehéz (költséges, időigényes)  lenne elsajátítani, de távoli országokban, akár a sarkvidékhez közeli tájon kapnak ajánlatot, amit megfontolnak.
Cseberből vederbe? 
A légies határok következtében mára már az un. olcsó kelet–európai munkaerővel is telítődött a kínálat ott, ahol korábban sokakat fogadtak tárt karokkal.

Vajon mi lehet a masszőrök számára az optimális  megoldás?
Jobb, ha letisztul a piac, akik nem bírják a versenyt keresnek más elfoglaltságot, és átengedik a teret azoknak, akik képesek túlélni a szakmában a kereslethiányos állapotokat ? 
Vagy mostanában újabb szakképzett masszőrök választják a szakmájukon belül a könnyebb pénzt kínáló utat?

MAtt