Masszőrkereső

-

masszázshirdetés feladás itt

A kineziológia párti masszőr

2018-05-18

Régóta járok masszázsra, tudom milyen a jó gyógymasszázs. De elsősorban azt tudom, hogy nekem mi a jó. Tisztában vagyok azzal is, hogy más mást szeret, vagy másképpen szereti. Nem is próbálok senkit győzködni, mindenki döntse el maga, hogy milyen masszázsra vágyik.

Majd 10 évig volt nekem  egy IRINÁM, aki ukrán volt és ukrán úszókat masszírozott korábban. Egészségügyi Főiskolán tanulta 4 hosszú éven át a szakmát, amit igen jól elsajátított sokunk nem kis örömére. Jómagam hónapokig vártam időpontra hozzá, a bejutás gyakorlatilag szinte csak "kihalásos" alapon történt. Onnantól viszont fix időpontom volt, 2 hetente jártam hozzá. Ki nem hagytam volna egyetlen alkalmat se.

A világ minden tájáról jártak hozzá. Volt, aki átutazóban volt és már jó előre megvolt a lefoglalt időpontja. Olyanról is tudok, aki kizárólag a masszázs kedvéért utazott Budapestre Londonból vagy épp Kijebből.

Amikor felfeküdtem az asztalára, két kezével ellentétes irányban végigsimított a hátamon és már abban a pillanatban tudta, hogy aznap milyen állapotban vagyok, melyik "alkatrészem" -re kell több időt fordítania. Alaposan átgyúrta minden porcikámat. Ezt szó szerint értem. A lábujjamtól a fejem búbjáig mindenemet. Rendszer és folyamatosság volt minden mozdulatában. Az egész masszázs fel volt építve. Nem hagyott ki soha semmit sem. Néha beszélgettünk kicsit masszázs közben, de mindig tudta és érezte mikor vágyok csendre, halk zenére, sohasem volt tolakodó. Olyan is volt, hogy egyszerűen bealudtam masszázs közben.  Amikor végzett mindig pihentem még 10-15 percet, relaxáltam.  Mindig úgy jöttem el tőle, hogy úgy éreztem a föld felett járok 10 centivel. Szóval az Ő masszázsa nekem a mérce.

Az élet aztán  elsodort minket...és én sajnos masszőr nélkül maradtam.

Sokáig keresgéltem, kipróbáltam masszázsokat, masszőröket, találtam egészen jót, meg nem igazán jót is, de azt a színvonalat egyik sem érte el. A legnagyobb problémát abban látom, hogy amikor megkérdezem, hogy gyógymasszázs csinál-e az adott masszőr, (mert én azt szeretem) állítja, hogy igen, pedig amit a legtöbbjük csinál, az nem az.

Volt, aki jól megmasszírozta a hátamat, csípőmet, de nem volt ideje másra az adott időben. Kaptam remek fej- és nyakmasszázst,  de a lábammal nem igazán jutott dűlőre, valahogy mindig csak simogatásnak tűnt, amit csinált. A karommal szinte senki sem foglalkozott legfeljebb csak végigsimított rajta kettőt-hármat. Nem nagyon találtam olyan masszőrt akihez hosszabb távon szívesen visszajártam volna.

Viszont legutóbb egy érdekes szituációba csöppentem, már-már szinte tolakodásnak éreztem, ami történt, de a kíváncsiságom felül kerekedett.

Új masszőrhöz mentem, gyógymasszázst kértem, olyat, amikor minden porcikámat „megropogtatja”. Nem volt semmi különösebb bajom, egyszerűen csak fáradt voltam...

Látásból ismertük már egymást, így amikor kávéval a kezében fogadott és mondta, hogy azt még megiszogatná, mi sem volt természetesebb, mint hogy nyugodtan igya meg, hiszen nem üldöz a tatár. Beszélgetni kezdtünk semleges dolgokról, aztán pár mondat után azt kérdezte tőlem:

„Élnek-e még a szüleim?” Meglepett a kérdése, de kíváncsi lettem, mire akar kilyukadni…Mondtam, hogy sajnos nem, már egyik sem, meg még azt, hogy édesanyám nagyon fiatalon 46 évesen halt meg, de ennek is már lassan 31 éve.

Mire Ő: "Te még nem dolgoztad fel az édesanyád elvesztését, de egy jó kineziológus tud neked ebben segíteni."... Mondta ezt kb. 3 perccel az érkezésem után.

Azt válaszoltam neki, hogy rosszul gondolja, mert én már ezt feldolgoztam és nem kívánok sehova menni.  Egyébként is, ez kizárólag rám tartozik.

Közben elkezdett masszírozni. Jól masszírozott. Már-már szinte felidézve azokat az általam nagyon kedvelt „Irinás” fogásokat.

De ő csak mondta a magáét és próbált győzködni, hogy de,de,de én nem is gondolom, de ő tudja, hogy nekem kell egy kineziológus, aki az összerándult izmaimból megállapítja majd, hogy ez-meg az… meg család állításra menjek „boldogság központba”, mert hozzáértő emberrel ezt az „én nagy problémámat” helyre kell tenni, mert akkor tudok majd újra építkezni a magánéletemben….stb.

Először bosszantott a dolog, hogy miért győzköd engem, honnan veszi a bátorságot, hogy kíváncsiskodjon,  tragédiákban, kegyeleti dolgokban vájkáljon, kinek képzeli magát? Mit tud ő rólam, vagy az életemről. (megjegyzem én jó párkapcsolatban élek, ő meg nem)

Ő masszázst szolgáltat, én fizetek érte. Ennyi a mi kapcsolatunk. Semmi egyéb!

Tudom mi a kineziológia! Azt is tudom, hogy a humán kineziológia nem tévesztendő össze az alkalmazott kineziológiával, ami egy holisztikus, alternatív gyógymód, mely azt állítja magáról, hogy különböző betegségeket képes kezelni az izomfeszültség vizsgálata alapján.

Mindenki szabadon eldöntheti, hogy akar-e kineziológushoz menni vagy sem. Én köszönöm, NEM!

De még mindig vágyom egy jó masszázsra!

Azóta is azon gondolkozom, egy füldugó talán megoldaná azt a problémát, hogy ne kelljen hallgatnom az egyébként jó kezű masszőrhölgy folyamatos győzködését, hogy menjek kineziológushoz....

-LaM-