Menedzsermasszázs - totál idiotizmus!

Egy másik szolgáltató arról kezdett hablatyolni, hogy a menedzser nagyobb fordulatszámon él, ezért nyugalomra és több immunra van szüksége. Vagyis kapok a pénzemért egy olyan nagyon speciális masszázst, amitől több immun és több nyugi csörgedezik majd az ereimben.
Azt hiszem, ahhoz túl öreg vagyok hogy bevegyek egy ilyen hülyeséget.
Ha létezne ilyen masszázs, akkor az orvos felírná esztékára, mert erre majdnem mindenkinek szüksége van, még a mekben (gyk. McDonalds) a krumplisütő menedzsernek is.

Egy honlapon olvastam a következőket:
Mennyivel hatékonyabban és gyorsabban végzed majd a feladataidat, ha kipihented magad, feltöltődtél energiával és így nézel szembe a kihívásokkal! Képzeld el, hogy a munkahelyi kapcsolataid is mennyivel harmonikusabbak lesznek, ha Te magad ellazult és kipihent vagy.

Ez mondjuk kurvára így van, de miért kell nekem ehhez egy lófarkas, szemüveges kiccsávó az irodámba? Ilyen hirdeti a menedzsermasszázsát egy rafkós honlapon.
Inkább elmegyek egy velnesz hétvégére ahol szaunázom, alszom és ha nem férfi akar összekarmolászni, akkor maszatok is.

A legérdekesebb ajánlatot választottam.
Talán mert az tűnt a legnagyobb hülyeségnek.
Merthogy a menedzserek fáradt és elfoglalt emberek, az adott hely KÉTÓRÁS programot hirdetett meg, mondanom sem kell qrvadrágán, de hát ugye a menedzsereknek van mit a tejbe aprítaniuk.
Szóval azt mondták, hogy két masszőz vesz kezelésbe.
Az első órában kapok egy nagyon kemény és nagyon szakszerű svédmasszázst, természetgyógyásztól, aki átdolgozza az izmaimat és ízületeimet, szétszedi a csomókat, oldja a mittudoménmit és már közvetlen utána utána tisztábbnak és szárazabbnak fogom érezni magam.
A második órában egy másik hölgy lágyabb, keleti technikával fogja levezetni mindazt a feszültséget, ami az elmúlt hetekben, meg a menedzsermasszázs első órájában fölgyűlt bennem.
Itt rákérdeztem, hogy van-e a programban érzékiség?
Mégis mire gondolok?
Hát arra hogy ez a program kiterjed minden porcikámra?
Igen, uram, kiterjed.

Ott a helyem.
A lepukkant zuglói ház földszintjén három nő várt, egy mosónő, egy takarítónő és egy partvis külsejű.
Mosolyogtak.
Rám, a hülye balek menedzserre, akit ők most két óra alatt levesznek egy huszasra.
Visszamosolygtam rájuk, igen, cicukáim, én vagyok az a dinka, de nagyon kíváncsi vagyok erre a menedzser-hülyeségre, szóval legyetek hozzám jók!

A mosónő kezdte a megdolgozásomat.
Néha vinnyogtam a fájdalomtól, viszont el kell ismerni, igen szakszerűen dolgozott és ha fájdalmas pontot ért, addig nem ment tovább, amíg az azonos mozdulataira megálltam jajgatás nélkül. Tudott valamit a lompos némber!

Szerintem tovább szadizott mint egy óra - és rossz volt, de jólesett.
Betakart és azt mondta, pihenjek, mindjárt jön a folytatás.
Épp elszenderedtem, amikor nyílt az ajtó és a csak két mécses által bevilágított szobába belépett a partvis.
Mindössze egy szál bugyi volt rajta.
Az jutott eszembe, hogy nohiszen!
Rendben hogy én egy megfáradt menedzser vagyok tele feszültséggel, de minek ezt fokozni?
Mindegy, végülis én nyitva állok az újdonságokra, jöjjön aminek történnie kell - törődtem bele a sorsomba.
Ez a lány volt a három nő között a legfiatalabb, lehetett tán harmincöt - a macskanadrágos mosónő olyan ötvenes - de annyira nem volt szép, hogy bugyiban járjon.

- Megijedtél? - vette észre a gondolataimat.
- Igen - adtam a megszeppent verebet - mi fog történni? - riadoztam.
- Kaptál már szeretetmasszázst?
- Nem, még nem volt ilyenhez szerencsém.
- Akkor itt az ideje - mosolygott sejtelmesen és kezdte lehántani rólam a fürdőlepedőket, amikbe a kolleganője becsomagolt. Fázni kezdtem.

A partvis meg ahogy volt, egy szál csöcsben elkezdett cirógatni.
Inkább unalmas volt, mint akármilyen.
Úgy tíz perc után megkérdeztem:

- Ne haragudj, most akkor ez lesz egy álló órán keresztül?
- Miért, nem esik jól?
- Bocs, de nem. Ez masszázsnak nem masszázs, viszont annyira csiklandoz, hogy nem tudok elaludni, meg fázom is.
- Lazíts, drága!
- Nem megy.
- Akkor mégis mit szeretnél?
- Azt hiszem, hazamenni.
- A levezetést sem kéred?
- Szerintem nincs mit levezetni.

A partvis rápillantott a rémült hernyómra, ami kókadtan szégyenkezett a félhomályban.

- Hát szerintem sincs - mondta, a türelmemet kérte és kiment.

Egy perc múlva bejött a mosónő és megkérdezte, mi a probléma.

- Probléma egy szál se, kezicsókolom, csak annyi, hogy nem nagyon tetszik a program második fele és inkább elmennék most azonnal, ha lehet.
- Persze, hogyne lehetne - mondta kicsit szomorúan  a mosónő, majd hozzátette:
- Nem értem mi a baj, Julika diplomát szerzett szeretetmasszázsból és eddig még mindenki meg volt vele elégedve.
- Tetszik tudni, itt más lehet baj, be kell valljak valamit - jött rám a kajánság, de az arcom kétségbeesett maradt - én nem vagyok menedzser, csak egy szánalmas kis beosztott, akibe mindenki beletörli a cipőjét.

A mosónő megsajnált:
- Higgye el, uram, az nem számít hogy kinek milyen a beosztása, ez a masszázs oldja a stresszt, ha valaki képes elengedni magát, nem baj ha ez magának nem ment. És higgye el ha van magában elég kitartás, még kaphat jobb állást is. Fizessen akkor csak nyolcezret, így jó lesz?

Hát persze, köszöntem meg a nagyvonalú gesztust.
A búcsúra megint felsorakozott a három grácia, ketten biztatóan és visszavárólag mosolyogtak, mi ketten a szegény partvissal nem. 
Nekünk szomorkás volt a hangulatunk máma.

Csak a remény maradt bennem, hátha egyszer én is menedzser leszek és akkor visszatérhetek élvezni a stresszoldást.
Addig meg csak elleszek valahogy!

RoK